Tóth Franka sikert sikerre halmozott a nyáron. A Vasas Akadémia kosárlabdázója előbb klubcsapatával nyert korosztályos magyar bajnokságot, majd az IFI Eb-n és az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon is ezüstérmet szerezett.

Franka a kosárlabdapályán és azon kívül is céltudatos. Bár életét a sportcsarnokokban képzeli el hosszú távon és sportkarrierről álmodik, a tanulást is fontosnak tartja Van már egy felsőfokú nyelvvizsgája, és mindenképpen tovább szeretne tanulni.

Interjú a Vasas Akadémia tehetségével.

Zana Anita: A magyar válogatott végig vezetve 62-56-ra legyőzte Csehországot és ezzel harmadik helyen zárt a nizzai U16-os nemzetközi tornán. Személy szerint neked, miként sikerült ez a torna?

Tóth Franka: A torna ugye a csapat első igazi megmérettetése volt, hiszen ott játszottuk az első meccseinket. Ott látták az edzők is és mi játékosok is, hogy hogyan állunk a felkészülésben. Érezni lehetett a játékunk, hogy még a felkészülés elején tartottunk. Én úgy gondolom, hogy ezen a tornán nagyon sok mindent tanultam, mert jobban megismertem a csapatomat, hogy hogyan játszunk meccshelyzetben, megismertem az ellenfeleinket és az erőviszonyokat. Szóval szerintem nagyon hasznos volt ez a torna a felkészülésünk szempontjából.

ZA: Már egészen kicsiként lekezdtél kosárlabdázni. Mindez, hogy kezdődött?

TF: Már óvodás koromban ismerkedtem meg a sportággal. Később az iskolában folytattam. Ott egy évig kosaraztam. Utána pedig a Vasasba menten és azóta is a Vasas csapatában edzek és nagyon szép eredményeket érünk el. Többszörös országos bajnokok vagyunk!

ZA: A Vasas Akadémiával az U17-es bajnokságot. Hogy emlékszel vissza a döntőre, illetve az egész bajnokságra?

TF: Az egész bajnokság nagyon jó volt. Meccsről meccsre fejlődtünk a csapattal. Lépésről lépesre haladtunk és dolgoztunk, hogy elérjük a célunkat, a bajnoki címet. Alig vártuk a döntő hetét, mert az az egész szezon fénypontja. A csapat végig együtt van és mindig jó a hangulat, sokat nevetünk és élvezzük egymás társaságát. Viszont amikor meccs van, akkor tudunk koncentrálni és odafigyelünk a feladatra.

Amikor elérkezett a döntő és megérkeztünk a csarnokba, nagyon izgultam, mert nem szerettem volna, ha az egész éves munkánk kárba veszne. De amikor feldobták a labdát ez a feszültség oldódott és a második negyedre már tudtam élvezni a játékot. A harmadik negyed nagyon fontos volt, mert a szoros meccseknél ott eldőlhet a mérkőzés. Mindenki beleadott mindent amit csak tudott, ezért a negyed végére elég nagy előnyt szedtünk össze. A negyedik negyed vége fele sem mertem még örülne, mert tavaly a döntőben pont a meccs végén fordított az ellenfél és úgy kaptunk ki a meccsen. Csak akkor tudtam felfogni, hogy bajnokok lettünk, amikor lefújták a meccset. Szuper érzés most is rá gondolni.

ZA: Ha jól tudom miskolci döntőben díjat is kaptál. Mit jelent ez számodra?

TF: A miskolci döntő All-Star csapatába kerültem be. Ez óriási megtiszteltetés volt a számomra, mert még soha sem voltam az All-Star csapatba beválasztva. Nagyon jól esett ez az elismerése a több éves munkámnak!

ZA: A tanulást és az élsportot nem lehet könnyű összeegyeztetni. Neked ez hogyan sikerül?

TF: Igen nem könnyű, de nekem mind a kettő, az élsport és a tanulás is egyaránt fontos. Az eredményeim is ezt igazolják vissza! Ezért mind a kettőre tudok kellő mennyiségű időt szánni. Próbálom a szabad perceimet hasznosan tölteni, ezért amikor edzésre vagy hazafele utazom olvasni vagy tanulni szoktam, hogy otthon már kevesebb tanulnivalóm legyen. Bár a házikat és tanulandó dolgokat késő estig szoktam csinálni. Nyolc évig folyamatosan kitűnő voltam és van már egy felsőfokú nyelvvizsgám is, amire nagyon büszke vagyok!

ZA: A nemrég ért véget az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál Győrben, amelyen ezüstérmet nyertetek. Mit jelent ez számodra?

TF: Szerintem az már eleve óriási dolog volt mindannyiunknak, hogy részt vehettünk egy olimpiai eseményen, főleg, úgy, hogy hazai pályán játszhattunk. A célunk az volt, hogy minél jobb eredményt érjünk el.

Gondolni sem mertük volna, hogy döntősök leszünk és ezzel az első, olyan magyar csapat, aki kosárlabdadöntőt játszik. Sajnos a döntőben a spanyolokat nem tudtuk legyőzni, de emiatt nem szomorodtunk el, mert tudtuk, hogy azon a napon történelmet írtunk.

ZA: Az Ifi Eb-n szintén ezüstérmet szerzettek. Miként emlékszel vissza a kontinensviadalra?

TF: A csoportunkkal (Románia, Szerbia, Olaszország) szerencsénk volt, mert olyan ellenfeleket kaptunk, akiket kellő koncentrációval és odafigyeléssel le tudtunk győzni, bár az olaszok ellen nem volt könnyű dolgunk, de tudtuk, ha az olaszokat megverve csoportelsőként végzünk, akkor könnyebb dolgunk lesz a nyolcba jutásért. Azon a meccsen Fehéroroszország ellen játszottunk. Miután megnyertük azt a meccset is tudtuk nehéz dolgunk lesz az orosz válogatott ellen is, mert ők egy nagyon erőszakos és harcos csapat. Szinte az egész meccsen keresztül az ellenfelünk vezetett. De egy másodpercig sem adtuk fel, így a végére sikerült megfordítanunk a meccset. Így bekerültünk a torna legjobb négy csapatába és kvalifikáltuk magunkat a 2018-as U17-es Világbajnokságra. Ezek fantasztikus eredmények! Erre gondolva érdemes mindennap edzeni akár egész nyáron is és a „40 fokos csarnok” melegét is simán ki lehet bírni.

A következő meccs az elődöntő volt. Ott a letteket kellett megvernünk ahhoz, hogy döntősök legyünk. Ezt a meccset végig vezetve nyertük meg. A meccs végén el sem akartuk hinni, hogy nyertünk és hogy sikerült magyar csapatként 41 év után U16-os Európa-bajnokságon döntőbe jutni. Azt is mondják rólunk kis csoda csapat vagyunk!

A francia válogatott elleni döntő óriási élmény volt. A csarnok tele volt, igazi aréna hangulat. Francia szurkolókkal, de ez nem zavart minket, mert mi a feladatainkra koncentráltunk. Az első félidőben még nagyon jól tartottuk magunkat, jól játszottunk. De a második félidőben a franciák felülkerekedtek rajtunk és átvették a vezetést. A hátrányt sajnos már nem tudtuk felhozni, így a franciák nyertek. De ez nem szomorított el egyikünket sem, mert a második helynek is nagyon örültünk. Hiszen ez volt az egész nyári felkészülésünknek gyümölcse. Ez a nyár fantasztikus szép sikereket hozott, a sok munka most érett be nemzetközi szinten!

ZA: Tizenhat éves vagy. Milyen terveid vannak a kosárlabdapályán és azon kívül a jövőben?

TF: A kosárlabdát szeretném minél komolyabb szinten folytatni, itthon és/vagy akár külföldön. A sport mellett fontosnak tartom a tanulást, ezért szeretnék majd továbbtanulni is.