Sara Heljic hosszú kihagyás után, egy térdműtéten is átesve tért vissza az idei szezonban. Brianna Fraser távozásával nagy szüksége is van rá a csapatnak, hiszen magas poszton Radócz Fanni továbbra is maródi, így Budácsik Dorottya és Salamon Zsófia mellé kellenek a centik a palánk alá. Bár Madár Eszter a tavalyi szezonban többször is kiválóan teljesített ötös poszton, sokkal jobban érzi magát egy pozícióval lejjebb, és Sara visszatérésével rendeződni látszik a centerek rotációja. Sara nem sokkal a visszatérése után bemutatkozhatott a bosnyák válogatottban, ennek apropóján beszélgettünk vele.

Hogy érzed magad, túl vagy a korábbi sérüléseken?

Nagyon jól érzem magam, szerencsére elmúlt minden panaszom, jelenleg végre sérülésmentes állapotban vagyok, ami hosszú ideje nem volt elmondható.

Az előző teljes szezont kihagytad, és előtte is sokszor csak a sérültlistán találkozhattunk a neveddel. Milyen érzés újra a pályán lenni, a társakkal edzeni és nem csak kívülről támogatni őket a mérkőzések során?

El sem tudom mondani milyen öröm ez számomra. Hosszú idő telt el, sokszor berohantam volna a pályára, hogy segítsek a csapattársaimnak, de remélem, hogy az idei évben kicsit kárpótolom majd őket, és jó eredményeket tudunk majd elérni együtt.

Hogy telt a rehabilitáció? Volt olyan pont a folyamatban, ahol inkább feladtad volna vagy végig volt előtted kitűzött cél, így megvolt a kellő motiváció?

Több részletben zajlott a felépülés. A műtétem előtt és közvetlenül utána az akadémián dolgoztam, erőnléti edző és gyógytornász is segítette a munkámat. Ezt követte egy hosszabb program Novi Sadon a nyár folyamán. Azt kell mondjam, nem volt olyan pont, amikor eszembe jutott volna, hogy ne folytassam. Természetesen voltak mélypontok. Volt pár alkalom, amikor nem látszott a fény az alagút végén, de mindig az jutott ilyenkor az eszembe, hogy mennyire szeretem ezt a játékot, mennyit adott nekem korábban, és mennyit adhat még. Fiatalként, mondhatni a karrierem kezdetén járok. Óriási motivációt jelentett számomra, hogy visszatérjek, ehhez pedig minden segítséget megkaptam. A tavalyi szezonban sikerült a rájátszásba jutás a csapatnak, ezt szeretnénk megismételni és most már szeretnék én is a pályán hozzátenni ehhez.

Túl vagy az első mérkőzéseken, de általában perclimiten voltál, nemcsak a játékod minősége befolyásolta a játékperceket, hanem a gyógyulási folyamat része is volt ez a fokozatos visszatérés. Milyenek az első benyomások, mit várhatunk idén tőletek?

Úgy gondolom, nagyszerű csapatunk van, ezt az előző szezonban már bizonyítottuk is. Bár fiatalok vagyunk, keménységben és küzdőszellemben felvesszük a harcot ellenfeleinkkel. Általában nálunk idősebb és tapasztaltabb ellenfelekkel találkozunk, de ez többnyire csak plusz motivációt ad nekünk, szeretnénk megmutatni magunkat ezek ellen a csapatok ellen is. Hiszek a csapatunkban és hogy eredményesek tudunk lenni. Egyelőre valóban többször, kevesebb időre tudtam az edző rendelkezésére állni, de ekkora kihagyás után ez természetes. Lépésről lépésre haladtunk az egész rehabilitációval, ez a folyamat része volt, azonban most már 100%-os állapotban vagyok, így nem kell külön figyelmet szentelni a pályán töltött perceimnek.

Bemutatkozhattál a bosnyák válogatottban, milyen érzés volt először magadra ölteni a felnőtt csapat mezét, és így hallgatni a nemzeti himnuszt?

Hatalmas megtiszteltetés, hogy meghívtak a felnőtt csapat edzőtáborába és az utazó keretbe is bekerülhettem. Óriási élmény volt, megpróbáltam bebizonyítani az edzői stábnak, hogy ott a helyem, és megérdemeltem a meghívót. Korábban több korosztályban is pályára léptem már a bosnyák válogatottban és a himnusz felcsendülése mindig egy lelki pluszt jelentett. Nem volt ez másképp most sem, de az atmoszféra teljesen más egy felnőtt mérkőzésen. Nagyszerű érzés volt a hazám közönsége előtt játszani.

A bosnyák válogatottban honosított játékosként pályára lépett a regnáló WNBA MVP, Jonquel Jones. Milyen volt vele együtt játszani, esetleg kértél tőle tanácsokat a játékoddal kapcsolatban?

Együtt játszani egy ilyen kaliberű játékossal, mondhatni egy valóra vált álom. Rengeteg tanácsot kaptunk tőle a palánk alatti játékról és a játék olvasásáról, megértéséről. Még a pályán kívül is szinte csak a kosárlabdáról beszéltünk, úgy érzem sokat tanultam tőle. Úgy gondolom, ő egyike a valaha volt legjobb játékosoknak, így nyilván szerettem volna sok dolgot ellesni tőle, szerencsére partner is volt ebben. Nagyon örülök, hogy ez megadatott számomra.

Mik a céljaid erre a szezonra, mire számíthatunk tőled?

A sérülésem után az első célom az volt, hogy a negatív gondolatokat száműzzem a fejemből, mentálisan kellett felkészülnöm az előttem álló időszakra. Még sok teendőm van, hogy elérjem a céljaimat, de mindent megteszek azért, hogy hamar eljussak arra a szintre, ahova szeretnék. Szeretném segíteni a csapatot, hogy megismételjük a tavalyi bravúrt és ismét rájátszásba jussunk. Nem vagyok olyan típus, aki könnyen feladná, foggal körömmel fogok küzdeni azért, hogy fejlődjek, és jobb játékossá váljak, mint korábban. Remélem ebből a csapat is profitálhat és együtt válhatunk egyénileg és csapatként is erősebbé.