Ismét eltelt egy nap, így a kadettek után újabb korosztály mindennapjaiba kukkantunk be. Serdülő csapatunk remekül teljesített bajnokságában, februárban pedig egy rangos nemzetközi tornát is nyert Sopronban. Mai körképünk két főszereplője Masier Sophie és Rátkai Eszter, mindketten tagjai a 2006-os, korosztályos válogatott bő keretének. Több edzőtáborban részt is részt vettek már, nagyon várták első szereplésüket válogatott mezben.

Több, mint egy hónapja zárultak le a bajnokságok, Te hogy fogadtad a hírt?

“Egy ilyen hír mindig rosszkor jön, természetesen az egész csapat nagyon sajnálja, hogy tudtuk megkoronázni ezt a remek szezont. Úgy érzem, jól kezdődött az idei év, én is kezdtem belejönni. A soproni tornán is jól teljesítettünk, így adott volt egy jó végjáték, ami megalapozta volna a válogatott szereplést” – mondta Sophie. “Az iskolában kicsit hamarabb megtudtuk, hogy nem fogunk bejárni a suliba, így az osztálytársaktól el tudtam búcsúzni, a csapattársaktól viszont szinte elköszönni sem tudtunk személyesen, hiszen nagyon hirtelen történt minden. Hiányzik a légkör és a csapat, főleg úgy, hogy tényleg remekül teljesítettünk idén” – tette hozzá Eszti.Miben változott az életed az elmúlt egy hónapban? Hogy bírod a bezártságot?

“Sokkal később kelhetek és többet aludhatok, ami azért nem rossz” – mosolyodott el Eszti. “A többiekhez hasonlóan én is önállóan tanulok, amit nehéz volt megszokni. Természetesen jó otthon lenni, de az új tananyag elsajátítása nehezebb egy kicsit” – tette hozzá. “A bezártságot szerintem senki sem viseli jól, ezzel én is így vagyok. Elég nehéz itthon elkezdeni a napot, gép elé ülni és tanulni, de kezdek belejönni. Elég fárasztó a tanulás, amit délután igyekszek sportolással levezetni” – mondta Sophie.Ha már szóba jött a sportolás, mit szoktál csinálni tanulás után? Lett esetleg új hobbid?

“Természetesen kapunk edzői feladatokat, amiket otthon vagy a szabadban csinálok. Szerencsére van egy kosárpálya közel az otthonomhoz, le szoktam járni gyakorolni, ha épp nincs ott senki. Új hobbim nem lett, viszont nagyon szeretek sütni-főzni, erre most több időm van. Sok időt töltök a konyhában, segítek a szüleimnek, és egyedül is szoktam kísérletezni” – mondta Sophie. “Igyekszem sokat mozogni, a főszerep továbbra is a kosárlabdáé, de röpizni és tollasozni is szoktam. A másik nagy szerelmem a lovaglás, amire szezon közben kevesebb idő jut, most azonban igyekszem ezt bepótolni. Este ismét a kosárlabda kerül előtérbe, megnézem a régi meccseimet, amiből próbálok tanulni, és anya meccseit is szívesen nézem vissza” – mondta Eszti.

Tekintsünk egy picit a jövőbe, mit fogsz tenni először, ha véget ér a kialakult helyzet, és kezdetét veszi a következő szezon?

“Ez nem kérdés. Amint beléphetek a csarnokba, behúzom a helyére a dobógépet, és addig dobálok, amíg ki nem akad a számláló” – nevetett Eszti. “Bízom benne, hogy hamarosan újra egyesülhet a csapat, és megkezdődnek az edzések, közös időtöltések” – tette hozzá. “Nagyon várom már ezt a pillanatot, az edzéseket, meccseket. Hiányzik az egész légkör, így igazából azt várom a legjobban, hogy újra együtt legyünk, beszélgessünk, edzünk és természetesen meccseket nyerjünk” – zárta a beszélgetést Sophie.