Tegnap indított minisorozatunkban junior csapatunk életébe kukucskálhattunk be. Ezúttal a kadett korosztály két meghatározó játékosa, Antal Fanni és Van Rijs Luca mesélnek a mindennapokról. Mindketten tagjai az U16-os válogatott keretének, a nyár pedig új izgalmakat hozott volna számukra.

Gyakorlatilag egyik napról a másikra állt le márciusban a sportélet Magyarországon, ami mindenkit érzékenyen érintett. Te hogy fogadtad a hírt?

“Ez a hír szerintem mindnyájunkat sokkolt, többek között engem is. Most jött volna a szezon java, a döntők, nem is beszélve a nyári programról. Kellett egy hétvége, hogy összeszedjem magam, de azóta is mindig volt, ami tartotta bennem a lelket és minden nap motivált a sportoláshoz. Én egy napra sem álltam le, a karantén kezdete óta nem telt el úgy nap, hogy ne sportoltam volna. Nagyon várom a mihamarabbi folytatást és igaz, az idei szezonnak már vége és a nyári utánpótlás Európa-bajnokságokat is lemondták, de én már most teljes erőbedobással készülök a következő szezonra” – mondta Fanni. “A csapatunk nagyon jól összeszokott, bíztam abban, hogy egy jó eredményeket fogunk elérni a szezon hajrájában. Jó lett volna közösen, egymásért harcolni” – tette hozzá Luca. Miben változott az életed az elmúlt egy hónapban? Hogy bírod a bezártságot?

“A legrosszabb talán az, hogy nem tudok kosarazni, ez azért elég nagy űrt képez az életemben. Természetesen próbálok minél több időt a családommal tölteni. A bezártságot szerintem senki sem viseli jól, próbáljuk egymásba tartani lelket, legyen szó a családról vagy a csapatról. Napközben a tanulásé a főszerep, utána jön az edzés. Balázs, az erőnléti edzőnk által összeállított edzéstervet csinálom, ezen kívül futni és biciklizni szoktam. Mivel hegyen lakom, ahol nincs nagyon vízszintes felület, kosárpálya sincs” – mondta Luca.
“Egy teljesen új napi rutint kellett kialakítani, de azon kívül, hogy nem mozdulok ki otthonról, mindent próbálok ugyanabban az időpontban hagyni. Reggel felkelek időben, hiszen kezdődnek az online óráim, majd jön az edzés. A bezártság az, amit talán a legnehezebben viselek. Lucával ellentétben én olyan helyen lakom, ahol nem akadály kimenni a szabadba sportolni, ezért nem kell teljesem bezárva lennem. Az erdőn kívül azonban sehova nem mehetek, és nagyon hiányoznak már a barátaim, csapattársaim, osztálytársaim, a meccsekről és edzésekről nem is beszélve. Alig várom már a napot, amikor újra beléphetek a pasaréti csarnokba” – válaszolt Fanni.

Mivel töltöd az időd, ha vége a napi oktatásnak és a feladatoknak?

“Új hobbit még nem találtam, de vannak olyan dolgok, amikre most hirtelen lett időm. Ilyen például a biciklizés vagy a túrázás. A kutyámra is több időm jut, sokat szoktam vele sétálni és futni. Ezen kívül segítek anyukámnak sütni és főzni. Mindig is szerettem a konyhában tevékenykedni, de sose volt rá időm. A karantén miatt azonban most erre is jut idő” – mondta Fanni. “Délután általában az edzésé a főszerep, valamint szoktunk beszélgetni a csapattársakkal is. Egyszer videochat segítségével együtt erősített az egész csapat, jó volt látni egymást, kicsit úgy éreztük, mintha minden a régi lenne. Estékét általában olvasni szoktam, valamint filmet vagy sorozatot nézek” –  tette hozzá Luca.

Tekintsünk egy picit a jövőbe, mit fogsz tenni először, ha véget ér a kialakult helyzet, és kezdetét veszi a következő szezon?

“Hogy őszinte legyek, magát a pillanatot várom a legjobban, hogy újra beinduljon a kosaras élet. Az utolsó edzésünk óta ezt várom, hogy újra mehessek edzeni és meccset játszani. Az első dolgom, amikor ismét belépek a Vasasra az lesz, hogy bemegyek a csarnokba, leülök a lelátóra és csak élvezem a pillanatot, hogy újra itt lehetek” – mondta Fanni. “A meccseket természetesen én is nagyon várom, valamint a közös utazásokat. Ez talán egy olyan dolog, amit szezon közben nem mindig szeretünk, hiszen néha fárasztó egy-egy hazaút meccsről, jó lesz azonban egy kicsit közösen utazni, eltölteni az időt” – zárta a beszélgetést Luca.