A női Euroliga megnyerésével történelmi sikert ért el a Sopron Basket, hiszen magyar együttes még soha nem hódította el az első számú nemzetközi kupasorozat trófeáját. A fantasztikus eredményt a Vasas Akadémia is magáénak érezheti, hiszen a soproni „hősök” közül hárman is Pasaréten nevelkedtek. Határ Bernadett, Sitku Zsuzsanna és Varga Alíz pedig erről még most, a csoda idején sem feledkezik meg. Három büszkeségünkkel a vasassc.hu készített interjút.
A Vasas Akadémián korábbi és jelenlegi kosárlabdázók közül kétségtelenül Határ Bernadett jutott a legmesszebbre, hiszen egy évvel ezelőtt a világ legrangosabb ligájában, a WNBA-ben is bemutatkozhatott, valóra váltva ezzel álmait. A kontinens egyik legjobb centere tizenhat évesen, Gyöngyösről érkezett Pasarétre, ahol válogatott kosárlabdázót neveltek belőle, majd a hazai legjobb együttesnél teljesedhetett ki karrierje. S bár észak-amerikai kalandja nem tartott túl sokáig, a Fenerbahce Safiport vasárnapi legyőzése végülis őt igazolta.
„Eddig sem bántam, hogy visszatértem Európába és Sopronba, a mostani siker azonban végérvényesen megerősített döntésem helyességében – tért ki a tavalyi esztendő történéseire az isztambuli döntőben tíz pontot szerző Határ Bernadett honlapunk kérdésére. – Úgy érzem, még mi magunk sem fogtuk fel, milyen nagy dolgot értünk el, szükségünk van néhány napra a siker feldolgozásához. Nem is tudok mást mondani, egyszerűen hihetetlen ez a győzelem. A törököket alaposan megleptük elszántságunkkal, és azzal, hogy a tőlük korábban elszenvedett vereségek ellenére sem feltett kézzel léptünk pályára ellenük. Meg akartuk nyerni ezt a meccset, és mindent megtettünk azért, hogy ez vágyálomból valósággá váljon. A találkozó elején egyetlen könnyű kosarat sem adtunk nekik, ami kibillentette őket az egyensúlyukból. Mi pedig könyörtelenül kihasználtuk a megingásukat. Támadásban lehettem volna kicsit hatékonyabb, ám a védekezésben maradéktalanul végre hajtottam a feladataimat.”
Az isztambuli sportcsarnokban tizennégyezer Fenerbache szurkoló vehette döbbenten tudomásul, hogy kedvenceik a döntő első hét percében még kosarat sem tudtak szerezni. A Sopron védelme százszázalékos pontossággal zárt, miközben a magyar játékosok a támadásról sem feledkeztek meg. A hetedik perc közepén 12-0-ra vezettek Bettiék. A 60-55-ös soproni győzelmet hozó meccsen a Pasaréten nevelkedett Varga Alíz is pályára lépett, aki csapattársnőjéhez hasonlóan még mindig felfoghatatlannak és hihetetlennek tartja a történteket.
„Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen sokan vártak bennünket itthon, ám még ennél is nagyobb meglepetést jelentett, az isztambuli drukkereink száma – idézte fel a döntő fantasztikus légkörét örökre emlékezetébe véső Varga Alíz. – Óriási motivációt jelentett, hogy a hatalmas csarnokban, több mint tízezer ember drukkolt ellenünk, miközben a minket éltető ötven-hatvan fős magyar küldöttséget is tisztán hallottuk. Hittünk abban, hogy meglepetést tudunk okozni, és az egész világnak meg akartuk mutatni, mire vagyunk képesek. Ennyire jól és összeszokottan még soha nem láttam a csapatot játszani. Bár én csak pár percet kaptam, de ez ebben a kiélezett helyzetben teljesen érthető volt. Fiatal vagyok még, s ez a siker most azt jelenti számomra, hogy én is bármit elérhetek a karrierem során. Néhány éven belül meghatározó játékosa lehetek ennek a fantasztikus csapatnak. Éppen ezért még többet és még jobban fogok dolgozni az edzéseken. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni szeretném, a Vasas Akadémiának köszönhetem, hogy részese lehettem ennek a csodának, a Pasaréten kapott alapok nélkül nem juthattam volna el idáig.”
A 21 esztendős Varga Alíz a mai napig követi egykori csapattársai eredményeit, s az idei rájátszás is számos régi emléket elevenített fel benne. Korosztályos játékosként mindig a Csata volt az egyik legnagyobb riválisuk, ezért most különösen nagy örömmel töltötte el, hogy akadémistáink éppen ellenük vívták ki az 5. helyért játszás jogát. Saját bevallása szerint ez az eredmény, még őt is feldobta, hiszen a mai napig a Vasas család tagjának érzi magát. A pasaréti csarnokba lépve pedig mindig elfogja a régi, ismerős érzés.
De az is törvényszerű volt, hogy útja a hazai női mezőny élcsapatához vezessen, hiszen itt olyan kiváló játékosoktól tanulhat napról napra, mint amilyen például Fegyverneky Zsófia. A világklasszis irányítóval azonban már Sopronba költözése előtt, egy korosztályos válogatott edzőtáborban megismerkedhetett.
„Zsófi az edzések során segédkezett, odajött hozzám, s nagyon meglepett azzal, hogy tudta ki vagyok – emlékezett első igazi találkozásukra Varga Alíz, aki később éppen abba a lakásba költözhetett, amelyben előtte a sportág legnagyobb hazai példaképe lakott. – Már akkor nagyon sokat segített nekem, s ez később is így volt. A pályán és a magánéletben egyaránt. Pedig szívem mélyén tartottam a soproni „sztároktól”, azt hittem külön kasztot alkotnak a csapaton belül. De ennek nyoma sem volt, mindenki a legnagyobb szeretettel fogadott, s ez így van a mai napig. Éppen ezért amikor a hétvégi sikerünkről beszélünk, akkor az összetartó közösséget is meg kell említeni. Zsófin kívül Jelena Brooks-tól tanultam még sokat, ráadásul vele azonos poszton is játszom. Remélem egy nap méltó leszek arra, hogy a helyükbe léphessek!”
Az Euroliga-győztes csapat egyik legfiatalabbja, a tizennyolcadik születésnapját tavaly novemberben ünneplő Sitku Zsuzsanna Székesfehérvárról, hetedikes korában érkezett Pasarétre, éppen egy olyan pillanatban, amely sorsfordítónak bizonyult a számára:
„Akkoriban éppen az járt a fejemben, hogy abbahagyom a kosárlabdát. A Vasas megkeresése azonban felvillanyozott és a folytatás mellett döntöttem. Gondoltam, egy próbát megér. Végül három éven át ingáztam Fehérvár és Budapest között, aminek meg is lett az eredménye. Mindent Pasaréten tanultam, s még a mostani sikert is a Vasasnak köszönhetem, mert ha akkor nem gondolnak rám, ki tudja mi történik velem. Ez persze most már a múlt, s boldog vagyok, hogy olyan kosárlabdázók között játszhatok, akiktől minden nap tanulhatok, különösen alázatot és munkamorált. Az idei volt az első Euroligás szezonom. Nyomban egy győzelemmel kezdeni, azért az igencsak meghatározó élmény. Mintha egy álom vált volna valóra. Még akkor is, ha a döntőben nem léphettem pályára. A Galatasaray ellen viszont pontot is szereztem, amit mérföldkőnek tekintek a karrierem szempontjából.”
A nagyok közé fellépve Sitku Zsuzsanna is tartott picit az idősebb, neves játékosoktól. Ám ő is kellemesen csalódott bennük, hiszen a tapasztalt kosárlabdázók nagy szeretettel, őszinte megértéssel fogadták. És persze segítették, amiben csak tudták. A pályán és azon kívül egyaránt. Ez az összetartás a mai napig nem változott, s a történelmi sikerben is óriási szerepe volt. Ami pedig Zsuzsit illeti, Isztambulban ő is megízlelhette a győzelem ízét, vissza pedig már semmiképpen sem szeretne lépni. De miért is tenné? Pasaréten – Alízzal egyetemben – megkapták a biztos alapokat, amelyre Sopronban kezdődött meg a profi építkezés. Most már csak rajtuk múlik, hol húzzák majd meg a határt.
Forrás: Vasas SC