NBI/B és junior edzőnk, Igor Skocovski a margitnegyed.hu-nak adott bepillantást életébe, amiből megtudhatjuk, hogyan került kapcsolatba a kosárlabdával a Vasas Akadémia edzője.
Az általános iskolában kezdtem el kosárlabdázni, testnevelő tanárom ajánlására. Magas, nyúlánk fiúként ebben a sportágban látta számomra a legtöbb lehetőséget. Sportos család voltunk, anyukám röpizett, apukám bokszolt, nagybátyám pedig profi focista volt, így mindenki örült annak, amikor szülővárosomban, Szabadkán, a helyi klub edzője „felfedezett” egy tornán. Az akkori Jugoszláviában nagyon erős volt a kosárlabda élet, így óriási dolognak számított, hogy junior csapatunkkal később másodikak lettünk a bajnokságban. Engem is motivált a sok jó játékos, példaképem a később NBA-ban is játszó Toni Kukoč volt. Nagyon szerettem a játékát, ugyanakkor alkatilag is hasonlítottam rá. Egy jó kosárlabdázó akkoriban vagy külföldi sztárcsapatnál akart játszani, vagy az amerikai egyetemi bajnokságban. Én ez utóbbit választottam és egy tengerentúli nagynéném segítségével sikerült is kijutnom Budapesten keresztül, majd a Milwaukee Bucks nyári táborába is bekerültem. De a legrosszabb időben történt mindez, a délszláv háború kellős közepén, otthon azt hitték, hogy a kötelező katonai szolgálat elől menekülök. Pedig csak egy fiatal voltam, aki az álmait szerette volna megvalósítani.
Négy hónapi jogi huzavona után sikerült tisztáznom magam, de ezt követően is olyan nagy volt rajtam a nyomás, hogy az első év után hazamentem. Addigra a hadi események is enyhültek, így végül nem kellett veszélyes akciókban részt vennem. Játszottam tovább a bajnokságban, ám amikor az újabb háború kitört, Koszovót már nem úsztam meg. Huszonhat éves voltam, és ezzel véget is ért az aktív játékoskarrierem. Szabadkán, az anyaegyesületemnél kezdtem el edzősködni, a szükséges iskolák elvégzése után. A női szakosztályhoz kerültem s ez a vonal máig megmaradt. Eleinte a legkisebbekkel foglalkoztam, majd felfelé lépkedve, korosztályos válogatottakat is irányítottam. Szerbia után Szlovákia, Ausztria, Svédország, majd ismét Szlovákia következett. 2016-ban kerültem Pasarétre, egy évig a felnőtt élvonalbeli csapat mellett dolgoztam, majd az utánpótláskorúakhoz kerültem. Egészen más típusú, munka ez, mint a felnőttekkel, a képzés minősége fontosabb az eredménynél. Ahogy az akadémiának, úgy nekem is az a célom, hogy minél több felnőtt válogatott játékost adjunk a magyar kosárlabdázásnak.
A teljes interjút a margitnegyed.hu-n lehet elolvasni.
Forrás: margitnegyed.hu
Fotó: Walton Eszter